Bevezető: Ebben a sorozatban Irfan Faqih: Korai iszlám történelem című könyvéből közlünk részleteket, melyet Jakab György fordított angolból magyarra. A könnyebb áttekinthetőség végett a szöveget részekre bontjuk, helyenként a fejezetek sorrendjén is változtatunk, de ragaszkodunk az eredeti műhöz.
Omár eredményei nem csak a katonai hódításokban és a területi gyarapodásban mérhető, ami uralkodása alatt történt, hanem abban is, amennyiben hozzájárult a politikai rendszer, a közigazgatás és a társadalmi felépítmény létrehozásában. Omárt (Allah legyen vele elégedett) nyugodtan tekinthetjük minden idők legjobb közigazgatási szervezőjének. Egy demokratikus rendszer alapjait vetette meg, ami hatékonyan működött, az emberek részt vettek a kormányzati munkában, s melyben az egyén szabadsága és a társadalmi igazságosság voltak a fő pillérek. Mint kiváló szervező és az iszlám közösség őszinte vezetője sok úttörő reformot vezetett be az emberek anyagi és szellemi jóléte érdekében, ami Koránban és a Próféta (Allah békéje és áldása legyen vele) tanításaiban gyökereztek. Amír Ali szavaival élve: "a köztársaság harminc éves fennállása alatt, a politikai rendszer Omár jelleméből fakadt, mind életében, mind halála után."
Medzslisz-ul-súra
Demokratikus beállítottságú Omár (Allah legyen vele elégedett) megszervezte és kiterjesztette a Medzslisz-ul-súrát (Tanácsülés), amit elődje, Abu Bakr (Allah legyen vele elégedett) vezetett be. Ez a tanácsadó testület a Próféta (Allah békéje és áldása legyen vele) legjelesebb kortársaiból állt mint Ali, Abu Ubaida, Oszmán, Talha, Zubeir és Abdurrahman ibn Auf. A Tanácsadó Testület sokszor tárgyalt fontos államügyeket. A mecsetben ültek össze, és sokban hasonlítottak a mai kormányokra, ahol a miniszterelnök, a minisztereivel dönt az állami politika végrehajtásáról. "Első az egyenlők helyzetében" Omár (Allah legyen vele elégedett) egyszer határozottan kijelentette: "nem létezik kalifátus az én beleegyezésem nélkül." Mindig hétköznapi embernek tekintette magát, a tömegek szolgájának, mintsem úrnak. Nemzetközi ügyeket sokszor kivett a Tanácsadó testület kezéből, s népszavazásra bocsátott a pénteki imán vagy az éves mekkai gyűléseken. Az ilyen összejöveteleken a kalifa szívesen fogadott minden kritikát, anélkül, hogy abból bárkinek is bántódása származott volna. A krónikák számos esetet jegyeztek fel, mikor a kalifa visszavont vagy módosított egy-egy döntést a tömegek vagy egyének véleménye fényében. Ezen tények tükrében Omár (Allah legyen vele elégedett) a világtörténelem legigazabb példája a demokratának.
Tartományi kormányzók
A közigazgatási rendszer hatékony és jó működése érdekében Omár (Allah legyen vele elégedett) az ország területét kormányzóságokra bontotta, s mindet egy kormányzó vagy alkormányzó vezetése alá helyezte. A fő tartományok Mekka, Medina, Dzsazíra, Baszra, Kufa, Palesztina és Egyiptom voltak. A tartományi vezetőt walinak vagy emírnek nevezték, s nem csak közigazgatási feje volt a területnek, hanem katonai és vallási is. A kalifa nevezte ki őket, s felé is tartoztak felelősséggel. Minden üggyel és döntéssel kapcsolatban a kalifa elszámoltathatta, s könnyen visszahívhatta vagy lemondathatta őket. Így járt el, ha rosszul végezték a dolguk, ha nem voltak hatékonyak, vagy ha korruptak voltak. A tartományok kerületekre, a kerületek körzetekre voltak beosztva. A kerületi hivatalnokokat ámil néven ismerték. Ezeket a magas rangú tisztségviselőket is a kalifa nevezte ki Tanácsadó Testületének segítségével, s szigorúan ellenőrizte őket.
Pénzügyi rendszer
Omár (Allah legyen vele elégedett) drasztikus változásokat vezetett be az állami bevételek kezelése terén. Első ízben hozott létre pénzügyi hivatalt az állam fiskális politikájának szabályozására. Ezt a hivatalt Divánnak hívták, s a perzsa területeken működő rendszer mintájára működött. A legfőbb bevételi források a szegényadó (zakát), a védelmi pénz (dzsizje), a földadó (harács), a hadizsákmány (ghaníma) és az állami birtokok bevételei (faj) voltak. A zakátot pénzben, terményben vagy állatban tartalékolták. A földadó függött a talaj termékenységétől, s lehetett részletben is fizetni. A dzsizjét a nem-muszlim honpolgárok fizették cserébe azért, hogy nem kötelesek fegyveres katonai szolgálatra, s hogy az állam garantálja életük és vagyonuk biztonságát. Az usrt a nagybirtokok után kellett fizetni, s a termés tíz százaléka volt. Az adó a bevételezés után az államkincstárba, vagyis a Beit-ul-mál-ba (Vagyon háza) került. A legfőbb kiadások a közintézmények fenntartása és a katonai költségek voltak. Fontos hányad jutott az infrastruktúrára: utak, hidak, csatornák épültek.
Omár (Allah legyen vele elégedett) különösen odafigyelt a mezőgazdaság fejlesztésére, s földreformot vezetett be. A földek szigorú szemléjét rendelte el, parcellákra osztotta azokat, s az adót a termékenysége és fekvése szerint vetette ki. Minden tartományban a döntéseket ez ügyben a részletes elemzés után hozták meg. Csatornákat ástak szerte a birodalomban, s a farmereket megfelelő eszközökkel látták el. Hogy ösztönözze a földműveseket a megszállt területeken, Omár (Allah legyen vele elégedett) megtiltotta a hódító araboknak, hogy elvegyék a helybéliek földjeit.
Katonai közigazgatás
Omár (Allah legyen vele elégedett) vele seregeit reguláris és irreguláris csapattestekre osztotta. A profi katonák állandó jelleggel dolgoztak, míg az irreguláris csapatokat szükség esetén önkéntesekből toborozták. A gyalogság és a lovasság képezte a sereg két fő szárnyát, fizetésüket pedig a Beit-ul-máltól kapták, s ezen felül részesültek a hadizsákmányból. A kalifa maga volt a főparancsnok, s ő is nevezte ki a generálisokat. A katonák a megszállt területeken laktanyákban kerültek elhelyezésre.
Igazságszolgáltatás
Omár (Allah legyen vele elégedett) az igazság bajnoka volt, s mivel igyekezett kerülni minden kirekesztést, s tökéletes igazságosságra törekedett, Al-faruq-nak, azaz olyan személynek nevezték, aki különbséget tud tenni a jó és a rossz között. Az igazságszolgáltatás olajozott működése végett ő volt az első, aki szétválasztotta a bírói hatalmat a végrehajtóitól. Minden tartományi székhelyre kádikat nevezett ki. Hogy a kádik pártatlanok maradjanak, függetlenek voltak, s nem tartoztak a tartományi kormányzó vagy az intézmények hatáskörébe, a kalifa vagy még pontosabban Allah felé számoltak el, aki az iszlám legfőbb feje.
Omár (Allah legyen vele elégedett) volt az első a világtörténelemben, aki nyugdíjat fizetett a visszavonult köztisztviselőknek és a hadirokkantaknak. William Muir szerint "Omár (Allah legyen vele elégedett) nyugdíjrendszere olyan volt, ami valószínűleg párját ritkította." Ellátmányt határozott meg a nélkülözők és a segítséggel élők számára. Mecseteket, iskolákat, árvaházakat alapított a birodalom különböző részein. Szintén ő volt az, aki bevezette az iszlám időszámítást a Próféta (Allah békéje és áldása legyen vele) Mekkából Medinába való vándorlását alapul véve.
Omár meggyilkolása
Omárt (Allah legyen vele elégedett) Mughíra Abu Lulu nevű perzsa rabszolgája támadta meg, mikor a közösségi imát vezette a mecsetben. Ez a szolga más perzsa kardforgatók társaságában került Medinába, hogy a muszlim katonákat képezze. Abu Lulu (Firoz) személyes bosszút táplált a kalifa iránt, s csak az alkalmat várta, hogy beosonhasson a mecsetbe és végezzen vele. A gyilkos menekülése során másokat is megsebesített, végül öngyilkos lett. A fatálisan megsebesített kalifa négy nap múlva A.H. 24. muharram 1-jén hunyt el. Mielőtt még eltávozott volna az élők sorából, engedélyt kért Áisától (Allah legyen vele elégedett) arra, hogy mestere oldalán temessék el. Mikor arra kérték, hogy nevezze meg utódját egy hat jeles prófétai kortársból álló tanácsot állított fel, melybe Ali, Oszmán, Talha, Zubeir, Szaad ibn Abi Waqqasz és Abdurrahman ibn Auf kaptak helyet, akik közül Oszmánt választották kalifának.
"Omár halála" - mondja Amer Ali - "valódi szerencsétlenség volt az iszlámnak, a nagyon szigorú ám igazságos Omár pont az arabok vezetésére termett. Mint az anyafarkas, úgy védelmezte népét minden, erejüket aláaknázó támadás ellen."
