Kevesen tudják, hogy Budapest I. kerületében található Fő utcai kapucinus templom rejti magában a török kori Buda egyik legrégebbi és legjelentősebb dzsámiját.
Tojgun pasa a magyarországi török uralom korai szakaszában volt budai pasa. 1555-ben Budáról indulva nagyszabású hadjáratot vezetett Magyarországon, hogy megszilárdítsa a török kormányzást és katonai uralmat, és hogy biztonságossá tegye a birodalom központja és Buda közötti útvonalakat a magyar portyáktól.
Körülbelül ugyanebben az évben készült el az álltala épített és róla elnevezett dzsámi. A pasa a dzsámi mellé alapítványt (wakfot) hozott létre, később egy fürdő és egy medresze is épült mellé. Az így létrejött Tojgun pasa mahallé lett később a török kori Buda kereskedelmi központja. A dzsámiról Lubenan 1578-ban, és Evila Cselebi 1664-ben tett Budai látogatásuk leírásának alapján kapunk részletes képet. Ebből tudhatjuk meg, hogy a dzsámi a klasszikus oszmán mecsetépítési stílusokat követi, négyszögalapú, egyminaretes, ólommal fedett kupolás imahely volt.
A dzsámi szószéke is kőből volt faragva, továbbá Tojgun pasa az álltala alapított dzsámiban volt eltemetve. Külseje leginkább a pécsi Jakováli Haszzán dzsámira hasonlíthatott. Az 1972-es ásatásokkor került elő a mihráb maradványa. A rekonstrukciós munkálatok alapján a mihráb kőből volt faragva, a pécsi Gázi Kászim pasa dzsámijának mihrábjához hasonló volt, és valószínűleg ez volt a legszebb magyarországi török kori mihráb.
A dzsámi Buda 1686-os visszafoglalását is épségben vészelte át. 1687-ben a kapucinusok kapták meg, akik templommá alakították. Falait bevakolták, de így is még viszonylag hosszú ideig sikerült megőriznie mecset jellegét. 1697-től kezdve kezdték fokozatosan bontani, és külsőleg is templomot csinálni belőle. Falait elbontották, hogy kialakítsák az új templom formáját, csak a délkeleti falszakasz maradt meg. 1776-77-ben a falait kelet felé is meghosszabbíották elnyerve a mai barokk homlokzatot. Jelenlegi formáját 1856-ban nyerte el.
1972-73-ban renoválták, és elvégezték az ásatásokat, ami kiszabadította az egykori dzsámi falmaradványait. Jelenleg egy teljes egészében megmaradt, és egy befalazott török kori ablak és a mihrábnak egy töredéke ami megmaradt az egykori dzsámiból. Az ablak belső oldalába egy szobrot helyeztek, a mihrábot is igyekeztek minél jobban eltüntetni a látogatók szeme elől.
A külső faltöredéken jól megfigyelhető egy táblának a nyoma, valószínűleg egy emléktábla volt, ami jelezte, hogy ez a falrészlet az egykori dzsámi maradványa. A tábla azóta nincs meg, valószínűleg leszedték. A templom bejárata melletti műemlék jelzőtábla is csak az 1697-1716 közötti építkezéseket említi, és egy szóval sem utal az egykori dzsámira.
A török kori Víziváros számos mecsetéből és épületéből, a nem messze található Király Fürdőt leszámítva, mára csak ez az egyetlen faltöredék maradt ránk.
